A forex vadász fejezetben igyekeztem az ideális trader mentalitást, hozzáállást leírni. Most nézzük meg a hozzá vezető út buktatóit.

Ahogy azt már a "Vadász" végén is említettem, ne hidd, hogy "fentről" nézek "lefelé" (először is mert nincs "fent" és "lent" :) ). Amit leírok azok egy részén már átmentem, egy részébe pedig a mai napig visszacsúszok. A kérdés csak az, hogy mennyi időnként és milyen mélyre. :) Az út abból áll, hogy egyre kevesebbszer és egyre rövidebb ideig, mígnem elérem azt a mentális hozzáállást és önfegyelmet a trade-elésben, ami a folyamatos és kis veszteségekkel történő profitablils tradeléshez kell.

De most már nézzük a "dógot".....

Miért lesz a sikeres civilekből, újoncokból 90%-ban bukott trader?

Sok mindent fel lehet hozni, de talán a legalapvetőbb az az, hogy egész eddigi életünkben teljesen más gondolkodásmódra és teljesen más érzelmi hajtóerők felhasználására kondícionáltak minket, mint ami a tradelésnél célravezető.

Mik ezek?

• A pontosságra törekvés, a hibátlansághoz való ragaszkodás. Az Iskolában az 5-os 90%-os teljesítménynél kezdődik, 50% alatt már bukás. Csak a hibátlan az igazán jó (és erre jó 12-16 évig kondícionlának minket!!).
• A késztetés, hogy "nyertes" legyél az életben, az idealizált kép a győzetsről, a hősről, aki soha nem veszít.
• Vágyain és álmaink, amelyek a hajtóerőt adják, hogy valamilyen kitűzött célt elérjünk.

Mind olyan dolgok, amik arra késztetik az embert, hogy a mindennapi életben létrehozzanak, elérjenek valamit. De ezek a dolgok megspékelve a kapzsiság és félelem játékával ellenünk fordulnak.

Hogyan néz ki az újonc trader kereskedési ciklusa a fentieket figyelembe véve?
(ez egy állatorvosi ló lesz, igyekszek minden belevonni szerencsétle újoncba. :) )

Mikor a géphez ül, már látja maga előtt az új BMW-t és hajtja a vágy, hogy trade-elhessen. (vágyak, kapzsiság)

Látja, hogy a piac megy föl....itt a lehetőség micsoda mozgás, mekkorát fogunk nyerni... ebbe gyorsan beleveszünk...és hogy sokat nyerjünk legyen a számlánk negyede vagy fele.

És ezután a legrosszab történik vele, ami csak történhet.......NYER. Az árban megvolt a töltés, hogy még feljebb menjen, a "kezdők szerencséje" mellé állt.

Eufória. Én vagyok a király trader....ez aztán tök egyszerű...lekaszálom a piacot. (kapzsiság)

Már alig várja a következő trade-et amire a számlája felét de lehet, hogy az egészet felteszi. Látja, hogy elindul lefele az ár. ....Na akkor eladunk..wow megy is szépen lefele...király (vagyok)...

Aztán megáll az ár ....Nem baj, majd tovább megy ahogy az előbb...De nem megy....Á én vagyok a király én TUDOM, hogy merre megy a piac....De a piac elindul fölfelé... Á csak egy kis korrekció...(itt már megjelenik a félelem és elkezdi átvenni az uralmat).

De mivel biztosan megfordul, ezért adjunk rá még egy kicsit, hogy az majd visszahozza az eddigi bukót...De az ár megy tovább ellenünk....Ennek meg kell fordulnia, én nem lehetek lúzer!!! (dolgozik a félelem és az EGO békjóba köt)....

De a piacot ez nem érdekli és megy tovább fölfele...Talán egyszer majd megfordul és akkor veszteség nélkül kiszállok belőle...... Emberünk bénültan vergődik a veszteségtől való félelem (ami már inkább kétségbeesés) és EGO-ja azaz önértékelése szorításában....

Ezek után két dolog történhet: az egyik, hogy az ár tovább megy fölfelé és a piac megkopasztja emberünket. És még ezzel jár jobban!! Mert lehet, hogy az ár megfordul és emberünk még egy kis nyereséget is behoz a trade-en. ... Hogy ez miért baj???

Mert minden egyes alkalommal, amikor helytelen hozzáállásért és helytelen megoldásért "jutalmat" kapunk, megerősítjük azt a viselkedés formát és szokásunkká válik, és egyre nehezebb lesz váltanunk.

Aki ezt a ciklust még nem járta végig vagy részen, vagy teljesen, az vagy kivételes személyiség, vagy még nem trade-lt valós pénzzel, megfelelő nagyságrendben.
Részben e-miatt nem ér egy kalap ....-t sem a demo számlán való hosszas trade-elés. (az csak arra jó, hogy megismerjük a rendszert és begyakoroljuk egy kereskedés stratégia végrehajtását, majd irány az éles számla edződni)

Mi teszi még nehézé azt, hogy megszabaduljunk az érzelmek befolyásától? A racionalizálás, azaz az érzelmi alapú döntésekhez valamilyen logikusnak látszó indoklás kreálása, kitalálása. Ezt szintén EGO-nk végzi a saját védelmében. Ebben mindannyian nagyok vagyunk, és ezzel nagyjából megakadályozzuk saját személyiségünk fejlődését, de jelen esetünkben főleg trader mentalitásunk fejlődését, mivel megakadályozza a tisztánlátást és azt, hogy szembenézzünk saját hibáinkkal.

De tényleg szorítkozzunk most csak a trade-elésre.

A tréderré válás mentális utját megpróbáltam fölosztani szakaszokra (tudom ezt már előttem többen is megpróbálták... :), de Te lehet, hogy tőlem olvasod először.. ).

Az első fázist "Lelkes-vesztes"-nek kereszteltem el. Ez a szakasz kb. 3-6 hónapig tart, nagyjából közel addig, míg az első számláját le nem nullázza. Jellemzője a tudatlanságból adódó optimizmus. Kereskedési célja ami a szemei előtt lebeg, valamilyen vagyontárgy vagy pikk-pakk USD milliók megszerzése. Sok esetben impulzus trader, azaz ha valamit lehetőségnek vél, akkor azonnal tüzel. Sokszor üldözi a piacot, azaz amikor észreveszi a helyzettet és lő addigra már nem megy tovább az ár. Fő érzelmi mozgatója a kapzsiság és esetleg az adrenalin függés, azaz az izgalom utáni vágy. A lelkes vesztes hajlamos még düh-ből revans-ot venni a piacon, azaz azonnal visszanyerni azt, amit elvesztett. A düh természetesen azonnal elhomályosítja a látást és a piac megbosszulja ezt a hozzáállást.

A második fázis a "Görcsös-vesztes". Ő már túl van az első komolyabb megrázkódtatásokkon. De sajnos ő átesik a ló túloldalára. Ez az időszak szintén nem túl hosszú 3-6 hónap. Ezt egyszerűen nem lehet sokáig bírni. Nincs benne semmi élvezet. A gondolkodásmód fő meghatározója a félelem. Félelem a veszteségtől. A veszteségtől való félelem több szempontból is helytelen viselkedéshez vezet:

• Túl sokáig elemzem a trade-et, és mire beszállok, addigra már kifújta magát a piac.(hmm... érdekes, hogy mind a kapzsiság, mind a félelem képes ugyanarra a kereskedési hibára juttatni minket.)
• Hogy csak kicsit veszítsen, irreálisan szűk stop loss szinteket használ, ami nem engedi kifejlődni a trade-et, és ez drasztkusan növeli a vesztes trade-ek arányát.
• Ha valami mégis nyerőbe fordul, akkor azt már értelmetlenül pár pip után levágja (!!!ez nem azonos a scalper hozzáállással !!!)
• Ezen a szinten is létezik még a revans trade, de inkább az "elkeseredett csapkodás", semmint a "Lelkes-vesztes" dühödt ütlegelése a piac felé. de az eredmény ugyanaz.

Ezekel megint csak oda jut, hogy amortizálja a tőkéjét, pedig ez az amit a legkevésbé akar már. És miután ezt már nem bírja, tovább lép a következő fázisba....

A "Tökéletes-vesztes"-be. Ő az aki még mindíg nem képes szembenézni a valósággal. A valóság márpedig az, hogy a kereskedésnek szerves része a veszteség. Aki nem képes ezt kezelni, és a vesztőbe forduló trade-eket az első logikus ponton levágni, az soha nem lesz hosszú távon profitábilis trader és egészséges ember egyszerre!!!
A "Tökéletes-vesztes" ezzel még nem tud és nem akar szembe nézni a félelemmel és a veszteséggel. Ismeri már a fenti érvet, de racionalizálja a dolgot, és egy rafináltabb kerülő utat választ....

Elkezdi keresni a "még jobb" rendszert, ami biztosítja számára a nagy profitot, veszteség nélkül. Keresés közben ugyan még megelégszik a minimális veszteség fogalmával, de amikor a rendszereket teszteli, akkor már dobja is el őket, ahogy vesztőbe mennek. Ez a legveszélyesebb fázis! Ennek időtartama 1 évtől életfogytig tarthat. És amíg az első két fázisban, miután emberünk elvesztette a pénzét, valószínűleg megrázza magát és talpraáll (legfeljebb többet soha az életben nem akar tradelésről hallani), addig ezen a fázison szó szerint a józan ész a tét! Éveken keresztül lehet keresni, tesztelni mindenféle stratégiákat és automata rendszereket úgy, hogy közben valós pénzzel még csak nem is kereskedik valaki. Rengeteg időt és energiát beleöl, mániájává válik a dolog, látásmodja folyamatosan beszűkül, mert nem lát más megoldást, csak azt, hogy meg kell találni a "tökéletes rendszert". Ezt egyre görcsösebben, türelmetlenebben és frusztráltabban, mert érzi a sikertelenséget....

És mindig van egy újabb indikátor, egy job tökéletesebb stratégia, egy új time-frame vagy még hatékonyabbnak tűnő periódus beállítás a MACD-n (indikátoron). Az angol irodalmakban ezt a Szent Grál keresésének szokták becézni. Én szerintem jobban hasonlít a középkori alkimisták viselkedéséhez, akik életüket áldozták arra, hogy ólomból aranyat csináljanak (pedig az úgy lett volna a legegyszerűbb, ha eladnak ólmót, meg tippeket a többi alkimistának - ahogy ez a nemzetközi forex és más trading piac jórészén is folyik napjainkban. Vannak akik egy-egy évre nyitnak megy egy weblapot, földobnak egy TUTI kereskedési szisztémát és egy új indikáort, majd miután leskalpolták a piacot, az oldalt bezárják és nyitnak egy újat. Mert tudják, hogy évről évre kapcsolódnak be új játékosok. :) )

Az utolsó fázis a "Szabad-trader" és annak idealizált változata a "Vadász". "Szabad",  mert kereskedésében jórész ledobta érzelmi béklyóit, saját elveit és kidolgozott szabályait követi, saját ritmusában trade-el és nem befolyásolják mások elvárásai. Egyedül egy valakit tisztel és ismer el ellenfélnek.... a piacot. A szabad trader egyszer valamikor rájött, hogy az igazi előnye saját tudása, agya és képességei, amellyel képes a piacben meglátni azokat a nagy valószínűségű kereskedési lehetőségeket, amikre tréningezte magát. Egyedül saját agya képes észrevenni azt, amikor a lehetőség olyan mintha trade lenne, de mégsem, mert egy előre nem meghatározható de erős körülmény jelentősen csökkenti a trade valószínűségét, ezért elveti azt (természetesen a "szabad trader" is használhat indikátorokat, de nem kutatja a még újabb és jobb indikátort, mert tudja, hogy nem attól lesz eredményesebb). A "Szabad-trader"-t nem sürgeti semmi, hogy trade-eljen, legfőképpen saját érzelmei nem, mert azokkal már megvívta a harcot és tudatosította magában hogy ha ritkábban trade-el és nagyobb valószínűséggel, akkor profitabilisabb tud lenni.

És most jön a neheze. Körülbelül ki hol tart?

Nem kell szemellenzősen beskatulyázni magunkat egy helyre, de nézzük meg amennyire tudjuk öszintén, hogy melyik ránk a legjellemzőbb és neagyisten hol vagyunk picit elakadva.