Az, hogy egy trader sikeres lesz-e vagy sem, nagyon nagy részben a mentális  attitűdjén, hozzáállásán múlik. Ez a nagyon nagy rész véleményem szerint több mint 50%, de ha „nagyvonalúan” csak 33-at adunk neki, akkor is foglalkozni kell vele.

Le tudjuk fordítani ezt az eredményesség szintjére?

Az ideális trader (az összegző mezőben szorozzuk össze excel-ben a fölötte levő 3-at):

De mint tudjuk ilyen nincs (ha van, akkor sem tudunk róla, mert már lefizették, vagy bezárták, nehogy trade-eljen J).

Tegyük fel, hogy van egy stratégiánk, ami 75%-ban működik, és a money management szabályainkat is 100%-ban betartjuk, de amúgy a mentális hozzáállásunk csak az esetek 30%-ban megfelelő:

Ez a 23%-os teljesítmény jó eséllyel bukta. És hozzá teszem, hogy a rossz mentális hozzáállás, ha nem szakítjuk meg, negatív spirálba nyomja az embert, tehát egyre rosszabb eredményeket fog hozni. Ezért is javasolják azt a profi trader-ek, hogy a vesztő és nyerő sorozatok után egyaránt szünetet kell tartani, hogy az ember feje kitisztuljon.

Ugyanez egy 55%-os stratégiával, de egy jó 80%-os mentális hozzáállással 44%-os összteljesítményt eredményez (PÉLDÁNK SZERINT!!):

Mi köze van ennek a Vadász-hoz?

Mielőtt elkezdeném emberi mivoltunkat szapulni, szeretném, ha megnéznénk egy közel ideális példát. Ez arra is jó, hogy amikor érezzük, hogy kezd kicsúszni a lábunk alól a talaj, akkor kicsit eltávolodunk a géptől, és felidézzük magunkban a „forex vadász szellemét”, aki segít rendezni gondolatainkat és lecsillapítja érzelmeinket. Másrészt azért is kell egy ideális példa, mert ahhoz hozzámérve látjuk, milyen hibákkal rendelkezünk még, amin csiszolhatunk.

A jó trader véleményem szerint olyan, mint egy vadász, akinek van tíz tölténye és két kutyája. Bár nagyon jól ismeri a terepet ahol vadászik, naponta kimegy a közeli dombra, ahonnan átlátja a környéket, és körültekintően figyelemre veszi a környezetében zajló nagyobb léptékű változások alakulását. Ez alapján eldönti, hogy a három leshely közül melyiket válassza a soron következő alkalommal.

Amikor eljön az ideje két fegyelmezett kutyájával felmegy a leshelyre. A vadászat idejét és a leshelyet úgy választotta meg, hogy a számára érdekes vadak akkor járják az erdőt-mezőt, és a lehető legtöbb vadcsapás menjen el lőtávolságon belül, de a leshely ne legyen annyira közel a csapáshoz, hogy ne láthassa a már távolból érkező vad-at.

A Vadász ismeri saját képességeit és korlátait. Tudja, hogy 10-ből 6-szor 150m távolságból halálosan megsebesíti a vad-at. De azzal is tisztában van, hogy nem lövöldözhet vaktában, mert csak 10 tölténye van, és csak akkor tud töltényt venni, ha olyan értékben lő vadat, hogy abból a család is jól lakik és még el is tudja adni a közeli faluban, amiből töltényt vehet. Nem lő minden felbukkanó vadra, csak a megfelelőre, mert ha lövése mégsem halálos, akkor a vad elszalad és neki csak két kutyája van, hogy üldözze és utána megtalálja. Nem lő túl kicsi vad-ra, mert a töltény költsége nagyobb, mint a vad értéke. Nem lő túl nagy vadra, mert nem tudja kivonszolni az erőből és a dögevők fölfalják.

Vadászunk tapasztalt és higgadt….

Ugyan érzi a pulzusszáma növekedését, ahogy felbukkan a préda agancsa a távolban a bokrok között, kb 250m-re, ahová a puskája már elhord, de nem lő, mert 250m-re csak 10-ből 2-szer tud halálos lövést leadni.

Tehát tudatosítja magában, hogy nőtt a pulzusszáma és ezzel le is csillapítja magát, és figyeli azt a 2 ösvényt, ahol legvalószínűbb, hogy végigjöhet a vad a víz felé. Amikor már látja, hogy melyik ösvény felé tart, előkészíti a puskáját és becélozza azt a pontot, ahol a legbiztosabban eltalálhatja az ott elsétáló vadat…….És vár……és vár…..a vad közeledik…..és vár…. A vad már tisztán látszik, de még nincs 150m-en belül, ezért vár……175m, még mindig vár…… 165m….a vad idegesen szaglászik, de a vadász vár….tudja, hogy a vad szomjas ezért arra kell mennie…..150m, BÁMM….Az erdő visszhangzik a lövéstől.

A lövés halálos, a vad pár lépés után összerogyott. Bár vadászunk örül a sikernek továbbra is higgadt marad, nem kezd el örömében összevissza lövöldözni minden valós vagy képzelt vadra. Miután biztonságba helyezte zsákmányát, ha még van aznap idő a vadászatra, újra elhelyezkedik leshelyén és várja a következő lehetőséget.

De nem minden nap ilyen sikeres. Gyakran van, hogy a lövés előtti pillanatában az ideges vad megugrik, ezért a lövés cél téveszt. A vadász számára ez is benne van az előre eltervezett lehetőségek közt, és higgadtan levonja az egy töltény veszteséget és nem lő a vad után még hármat, amikor tudja, hogy az már rég 150m-en túl van. Mert ha ezt tenni, lehet, hogy 10-ből 2-szer találna, de hogy egy éven belül a családja éhen halna az még valószínűbb.

És vadász ezt ismétli napról napra. Figyel a terepet, ha kell változtatja a leshelyet, tökéletesíti célzó és lövő képességét, jó kutyákat tart és érzi, hogy napról napra egyre higgadtabban tudja végrehajtani a vadászatot.

Valamikor régen kezdő vadászként észrevette, hogy  amint érzelmeinek kilengése csillapodik, egyre jobb lesz a teljesítménye, kevésbé meríti ki magát, jobban érzi magát vadászat közben, és jobban tudja élvezni azt az életet, amit a vadászattal megteremt családjának és magának.

Aki már kereskedett élesben az szerintem megtalálta a párhuzamokat…

Aki még nem, az meg fogja találni, ha tovább olvassa majd a blog-ot. J

Azért bátorkodtam egy ilyen képet „lefesteni” és rabolni vele az időtöket, mert így talán jobban megmarad mindenkiben, mi felé kellene közelíteni és észreveszi „magát” amikor nagyon eltávolodik ettől.

Akinek meg ez így nagyon költői, annak a következőkben kirészletezem az érzelmek játékét és hatását a kereskedésre, valamint megnézünk egyes trader fejlődési fázisokat is és mindenki megnézheti mihez van legközelebb, vagy minek a keveréke.

Hozzá kell tegyem, hogy még én sem vagyok igazi „Forex Vadász”.
De amikor közel kerülök hozzá, akkor egyértelműen sikeresebb vagyok, mint amikor távol vagyok tőle. Tehát az út számomra kitűzött és helyesnek bizonyult…