Újévi Üdvözletem Mindenkinek!

Nem akarok hosszú köszöntőt írni, alább amúgy is lesz mit olvasni.

A blogra is érdemes elnézni annak aki rég nem volt,

december közepén kikerült egy-két újdonság (ichimoku indikátor és gartley, butterfly és hasonló alakzatok témakör).

Ezen kívül hamarosan én is írok egy kis összefoglalót.

Biztos Ti is sok olyan levéllánccal találkoztatok, amikor

valamit "erősen javsolnak", hogy küldj tovább.

No én eddig sosem küldtem tovább semmit.

Az alábbi verses történetet e-mailben kaptam egy ismerőstől,

és bár nem írta oda, hogy küldjem tovább, mégis ez jutott az eszembe elsőre,

hogy ezt van értelme tovább küldeni.

Talán már közhelyes, hogy mennyire fontos az életben a kitartás és az újrakezdés képessége

(és a profi trader-ré válás e nélkül szintén elképzelhetetlen).

De ez a kis történet, nekem, mint apának, mást is sugall....
mindig, minden helyzetben támogasd a gyermeked (a támogatás ne a Te elvárásodtól függjön - persze feltéve, hogy nem veszélyezteti önmagát, vagy környezetét),

soha ne törd le az önbizalmát dorgálással,

soha ne korlátozd be a lehetőségeit kimondott szavakkal csak azért, mert Te már feladnád vagy mert neked nem sikerült valami.

Annak aki talpra áll, mindig van egy következő verseny, amit meg lehet nyerni!

Én az alábbiakkal kívánok Nektek erőt és kitartás a 2010-es évhez, és bízom benne, hogy a körülmények

ellenére sokan képesek leszünk sikerrel megélni ezt az évet életünk minél több területén.

***********

A VERSENY

Hagyd abba, add fel, nincs esély - ezt hallom néha én

Túl sok minden szól ellened itt nyerni nincs remény.

Ha elborít a csüggedés, s lehorgasztom fejem

Felidézem mit láttam én egy régi versenyen.

Az emlékkép reményt sugall, amint eszembe jut

Újjászületni érzem én a régi kisfiút.

Sok kis legény, kis férfiak a futóversenyen

Nagy izgalom, nagy félelem még jól emlékezem.

A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelembe' hitt

Holtversenyben nyerni tán, vagy lenni második.

A pálya szélin ott feszít sok szurkoló apa

Minden fiúnak most kell mindent megmutatnia.

Harsan a síp, indulnak ők szívükben vágy hevül

Mind arra vágyik, ő legyen a hős csak egyedül.

S kiváltképp az egyik kit apja elkísért

Az elsők között futott, apám oly büszke lesz ezért.

Ám lába alá hírtelen egy fűcsomó került

A győzni vágyó kisfiú megbotlott, s elterült.

Egyensúlyáért kapkodott, széttárta karjait

A nézősereg kuncogott, látván, hogy elbukik.

És elbukott minden remény, míg fekve ott maradt

Azt kívánta tűnne el tüstént a föld alatt.

Ám apja látta, hogy fia milyen nagy bajban van,

Tekintetével ezt üzente KELJ FEL, s győzz fiam !

Fölállt hamar még semmi vész még ledolgozható a távolság

Amennyivel vezet a sok futó nyargalt a többiek után

Megint győzni akart, de buzgalmában megcsúszott és újra elhasalt.

Bár föl se keltem volna, így kettős a szégyenem

Már indulni is hiba volt, futnom reménytelen.

A nevető arcok közt apja magányosan tekintetével így üzent

KELJ FEL, s győzz fiam!

Felugrott és indult tovább 10 métert vesztett el

Hogy ezt behozzam, gondolta, keményen futni kell.

6-8 métert a hátrányból hamar ledolgozott

De olyan nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott.

Legyőzötten hever szegény, szeméből könny pereg

Minek szaladni, harmadszor fölkelni sem merek.

Odalett így minden remény, s minden akarat

Úgy elcsüggedt, s az élbolytól oly messze elmaradt.

Vesztettem így gondolkodott, a szégyen rám ragadt

De apja is eszébe járt és rájött ezt nem szabad.

Kelj fel! Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan

Kelj fel és foglald el helyed

FELADNOD SOHA NEM SZABAD

EREDJ ÉS GYŐZZ FIAM !

A belső hang erőt adott neki, kelj fel - szólt valahol

A győzelemnek egy titka van: KELJ FEL, HA ELBUKOL !

Új céllal, új erővel ismét feltápászkodott

Győzz, vagy veszíts így szólt a hang feladni nem fogod.

Az élmezőny már messze járt, futott, futott

Mintha győzhetne úgy rohant és mindent beleadott.

Már három ízben elbukott, s mindig futott tovább,

Esélye nyerni nincs és mégis a célig meg sem állt.

A győztes már célba ért büszkén és boldogan

Ő nem bukott, nem szégyenült meg, örülni módja van.

És hősünk is beérkezett az utolsó helyen

Lesütött szemmel ért oda, ne lássam szégyenem.

Ám üdvrivalgás tört ki nyomban, még nagyobb mint előbb

A közönség mint győzteseket úgy ünnepelte őt.

Apjának ennyit szólt csupán, jól elszúrtam nahát

Nekem Te győztél, mondta az, hisz futottál tovább

És most, ha minden oly sötét a gond baj elborít

E kisfiú emléke még most is sokat segít.

Az élet is csak verseny melyben sok futó lohol

A győzelemnek egy titka van

KELJ FEL HA ELBUKOL !

Hagyd abba, add fel, nincs esély bíztatnak hasztalan

Mert bennem szól a másik hang

KELJ FEL ÉS GYŐZZ FIAM !

-Dee Groberg

Get Up And Win The Race

"QUIT! GIVE UP! YOU'RE BEATEN!" They shout and plead,

There's just too much against you now, this time you can't succeed.

And as I start to hang my head in front of failure's face,

My downward fall is broken by the memory of a race.

And hope refills my weakened will as I recall that scene.

For just the thought of that short race rejuvenates my being.

A children's race, young boys, young men; now I remember well.

Excitement, sure, but also fear; it wasn't hard to tell.

They all lined up so full of hope. Each thought to win that race.

Or tie for first, or if not that, at least take second place.

And fathers watched from off the side, each cheering for his son.

And each boy hoped to show his dad that he would be the one.

The whistle blew and off they went, young hearts and hopes of fire.

To win, to be the hero there, was each young boy's desire.

And one boy in particular, his dad was in the crowd,

Was running near the lead and thought, "My dad will be so proud."

But as he speeded down the field across a shallow dip,

The little boy who thought to win, lost his step and slipped.

Trying hard to catch himself, his hands flew out to brace,

And mid the laughter of the crowd, he fell flat on his face.

So down he fell and with him hope. He couldn't win it now.

Embarrassed, sad, he only wished to disappear somehow.

But as he fell, his dad stood up and showed his anxious face,

Which to the boy so clearly said, "Get up and win that race!"

He quickly rose, no damage done - behind a bit, that's all,

And ran with all his mind and might to make up for his fall.

So anxious to restore himself to catch up and to win,

His mind went faster than his legs. He slipped and fell again.

He wished that he had quite before with only one disgrace.

I'm hopeless as a runner now, I shouldn't try to race.

But, in the laughing crowd he searched and found his father's face

That steady look that said again, "Get up and win the race."

So, he jumped up to try again. Ten yards behind the last.

If I'm to gain those yards, he thought, I've got to run real fast.

Exceeding everything he had, he regained eight or ten,

But trying so hard to catch the lead, he slipped and fell again.

Defeat! He lay there silently, a tear dropped from his eye.

There's no sense running anymore - three strikes and I'm out - why try?

The will to rise had disappeared, all hope had flew away.

So far behind, so error prone, closer all the way.

I've lost, so what's the use, he thought, I'll live with my disgrace.

But then he thought about his dad, who soon he'd have to face.

"Get up," an echo sounded low. "Get up and take your place.

You were not meant for failure here, get up and win the race."

With borrowed will, "Get up," it said, "You haven't lost at all,

For winning is not more than this, to rise each time you fall."

So up he rose to win once more. And with a new commit,

He resolved that win or lose, at least he wouldn't quit.

So far behind the others now, the most he'd ever been.

Still he gave it all he had and ran as though to win.

Three times he'd fallen stumbling, three times he'd rose again.

Too far behind to hope to win, he still ran to the end.

They cheered the winning runner as he crossed first place.

Head high and proud and happy; no falling, no disgrace.

But when the fallen youngster crossed the line, last place,

The crowd gave him the greater cheer for finishing the race.

And even though he came in last, with head bowed low, unproud;

You would have thought he'd won the race, to listen to the crowd.

And to his Dad he sadly said, "I didn't do so well."

"To me you won," his father said, "You rose each time you fell."

And when things seemed dark and hard and difficult to face,

The memory of that little boy - helps me in my race.

For all of life is like that race, with ups and down and all,

And all you have to do to win - is rise each time you fall.

"Quit!" "GIVE UP, YOU'RE BEATEN." They still shout in my face.

But another voice within me says, "GET UP AND WIN THE RACE!"

-Dee Groberg